Parasztopera, avagy ilyen is lehetett az élet vidéken

Az alternatív színház hallatán sok ember megrendül vagy éppen szóra sem méltatja, annyira elvontnak és másnak gondolják a megszokott, „normális” színházhoz képest.
Pintér Béla neve számomra ismeretlen volt, amíg nem láttam a Parasztopera című előadást.

Szándékosan nem olvastam semmit az előadásról mielőtt megnéztem volna, hogy ne befolyásoljon egyik kritika sem a saját véleményem megformálásában.

Nem kis izgalommal töltött el a várakozás, míg elkezdődött az előadás. A lehető legjobb helyet foglaltam el a teremben, ahonnan mindent ideálisan láttam és hallottam. A fények elhalványultak, megjelentek a színészek a színtéren és megkezdődött a végeérhetetlen éneklés és zene, mely az egész műsor során éberen tartotta a nézőt (aki esetleg unta volna, az se tudott elaludni). Az első percekben azt gondoltam, hogy rossz terembe ültem be, mert egy egyszerű zenés előadást láthatok. Ez hamar meg lett cáfolva.

Érdekes előadásmódot és történetet tárt elém Pintér Béla társulata. A történet érdekes: egy fiú és egy megesett lány vidéki lagzira készül, nem 3 napos, hét országra szóló lakodalomra, csak egy csöndes szűkcsaládos esküvőre. Lassan, lassan kiderül mindenki számára, hogy túl szép lenne a sztori, ha csak úgy sikerülne összeházasodniuk. A néző drukkol, hogy ez minél előbb megvalósuljon, de sajnos minden összeesküdött a fiatalok ellen. Az anya félrelépésétől kezdve a kivándorolt, elveszett testvérig minden megtalálható ebben a történetben.

Értelmetlennek gondolom leírni a mű tartalmát, ha a néhány sorommal sikerült felkeltenem az olvasó érdeklődését, annak nagyon örülök, ha nem, nosza olvassa el a hivatalosan megfogalmazott tartalmat. A szereplők kifogástalan teljesítményt nyújtottak, én, mint néző teljesen úgy éreztem magam, mintha nem is egy színi előadást néznék, hanem ott lennék, térben és időben a színészekkel. Érdekes hatása volt rám a műnek, beleéltem magam a történetbe és alig vártam, hogy létrejöjjön a várva várt menyegző. A szövevényes szálak persze csak gyűrűztek az idő előre haladtával.

Nehéz szavakba önteni egy ilyen furcsa és mégis érdekfeszítő előadás pillanatait, eseményeit úgy, hogy megmaradjon a titokzatosság is a történettel kapcsolatban.
Nemcsak a színészek, hanem a rendező érdeme is, hogy ilyen jól sikerülhetett eme előadás. A ruhák, a fények, a tárgyak melyek nemes egyszerűségükkel emelték az est fényét. Nem a túlzsúfoltság jellemzi a játékteret, néhány eszköz segítségével megoldott mindent a rendező és nem volt hiányérzete az embernek a tárgyak miatt. Találékonyság és kreativitás is lehetne a jellemzésére használt szavak.
Csak ajánlani tudom a Parasztopera című mű megnézését, annak aki eddig keresgélt a következő színdarab megnézésével kapcsolatban.  
 

Kormos-Rényai Katalin